A hegyvidéki éghajlat jellemzői
A hegyvidéki (vagy Európában alpesi) éghajlat a Föld minden éghajlati övezetében megtalálható.
Nem alkot összefüggő éghajlati egységet, mint a többi éghajlati övezet, hanem minden nagyobb kiterjedésű és magasabb hegység területén megtalálható, igen nagy változatosságban.
A hegyvidéki éghajlat különleges jellemzője, hogy a hőmérséklet a magasság növekedésével csökken. Ez nagyjából 100 méterenként 0,5° C fokot jelent. Emiatt a hőmérséklet csökkenés miatt felfelé haladva más-más éghajlati övnek megfelelő növénytakaró helyezkedik el.
Általános jellemzője, hogy a hőmérséklet alacsonyabb, a hegyvidéki területeken, mint a környezetében, és jellemzően a csapadék mennyisége több.
Európában a hűvös nyár és a zord tél jellemzi a hegységi területeket.
A hegyvidéki éghajlat különlegessége, hogy a földrajzi szélességtől függően adott magassághoz más-más hőmérsékleti érték tartozik.
Hogy érthető legyen: a trópusi magashegységeknél sokkal melegebb van 2000 méteren, mint a közepes földrajzi szélességeken, például Európában.
Hóhatár a hegyvidéki éghajlatnál
A hegyvidéki éghajlat egyik markáns jellemzője az állandó hóhatár magassága, ami a sarkok felé haladva egyre alacsonyabban található meg a hegyvidéki területeken.
Minél magasabban van az állandó hóhatár, annál változatosabb növény- és állatvilág tud kialakulni. Éppen ezért a trópusi éghajlaton található hegyvidékek a leggazdagabbak, mert ott a trópusi esőerdőtől kezdve az állandó hótakaróig számos éghajlati zóna megfigyelhető.
| Terület | Földrajzi szélesség | Hóhatár |
| Ferenc József föld | 80° É | 200 m |
| Észak-Norvégia | 70° É | 800 m |
| Alpok északi pereme | 47° É | 2700 m |
| Etna | 37° É | 3300 m |
| Magas Atlasz | 31° É | 4500 m |
| Kilimandzsáró | 3° D | 5200 m |
A magashegyi éghajlat altípusai
A fentiek miatt a hegyvidéki éghajlatnak két altípusát különböztetjük meg:
- trópusok magashegységi éghajlata
- közepes földrajzi szélességek magashegységi éghajlata
A két altípus között két alapvető különbség figyelhető meg:
- a trópusi területek vegetációs szempontból változatosabbak a hóhatár magassága miatt
- a trópusi területeken a magas napdelelések miatt a magassággal növekedve a hőmérséklet napi ingása növekszik, míg a mérsékelt övben ez csökken.
A magashegyi trópusi köderdők
A trópusi hegyvidékek egyik sajátosság a köderdők létrejötte. A trópusi területek 2500-3000 méter körüli területei ugyanis belekerülnek a délelőtti konvektív felhőképződés zónájába, így itt késő délutánig köd figyelhető meg.
A nagy nedveségtartalmú ködök hatására olyan növényvilág alakult ki, amely képes a levegőben lévő vízcseppek megcsapolására. Az ilyen erdőségeket nevezzük köderőknek.
A mérsékeltövi hegyvidéki éghajlatok
Bár a normál éghajlati övekhez képest a mérsékeltövi hegyvidéki éghajlatok vegetációja igen gazdag, ám nem éri el a trópusi hegyvidékek változatosságát.
Hőmérsékleti szempontból, a mérsékeltövi hegyvidékeken a magassággal növekedve a hőmérséklet napi és évi ingása is csökken, a klíma kiegyenlítettebbé válik.
Csapadékeloszlás a hegyvidéki éghajlatoknál
A hegyvidéki területeken általában a környező alacsonyabban fekvő területekhez képest több a csapadék. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a hegységek felemelkedésre kényszerítik a levegőt, ami kedvez a felhő és csapadékképződésnek.
Ez különösen a száraz éghajlatú területeken fontos, mert itt a hegyvidéken gazdagabb vegetáció tud kialakulni, a körülötte lévő füves síkságokhoz képest.
Felfele haladva jellemzően növekszik a csapadék évi mennyisége, de a hegység elég magas, akkor egy szint felett már csökken a csapadék mennyisége. Ennek oka, hogy a magassággal növekedve csökken a hőmérséklet, és ezzel együtt csökken a légkör nedvességtartalma.
A csapadék mennyisége a hegyvidéken változik a tájolás alapján is. A hegyvidékek szél felőli oldala több csapadékot kap, míg a szélárnyékos oldalon szárazabb, olykor akár sivatagossá is válhatnak.
Összefoglaló:
- több csapadékot kap, mint a környező területek
- a szél felöli oldala több csapadékot kap
- magassággal felfele nő a csapadék mennyisége
- igen nagy magasság felett már csökken a csapadék mennyisége
Hegyvidéki éghajlat klímadiagramm
Francia Alpok területének klímadiagramja:
A hegyvidéki éghajlat növény és állatvilága
A hegyvidéki éghajlati területek növény és állatvilága rendkívül változatos, és nagyban függ a földrajzi szélességtől és a környező területektől.
A mérsékelt övben, jellemzően a legalacsonyabban fekvő területeken szántóföldek találhatóak, majd felfelé emelkedve lombullató erdők, először tölgyerdők, majd bükkösök. Ezt követik a tűlevelű erdők, majd törpefenyvesek, végül a sziklás területeken csak zuzmók és mohák találhatóak, végül a hóhatár felett már nincs vegetáció.
A hegyvidéki éghajlatok talaja
A hegyvidéki területek talaja jellemzően vékonyabb, mint a környező területeké. Ennek két oka van:
- a korábbi jégkorszakok ideje alatt a talajok egy része megsemmisült a magasabban fekvő területeken
- a hegyvidéki területek lejtőin erősebb a víz és fagyerózió
Ugyanakkor a talaj jellege erősen függ a felette található vegetációtól.
A hegyvidéki éghajlatok területei
Európában hegyvidéki éghajlat jellemző:
- az Alpokban,
- a Kárpátokban,
- a Pireneusokban
- és a Skandináv-hegységben is.
A Föld többi részén a rengeteg területen találunk kisebb nagyobb kiterjedésben hegyvidéki zónákat, ezek közül kiemelkedik:
- a Himalája,
- az Andok,
- és a Sziklás-hegység
