A szavanna éghajlat jellemzői röviden
A szavanna éghajlat a trópusi esőerdő és sivatag között húzódó éghajlati zóna. Két évszak jellemzi, egy csapadékos és egy száraz évszak, a hőmérséklet mindkét évszakban magas, fagy nem fordul elő. Az egyenlítőtől távolodva csökken a csapadék mennyisége. Eleinte erdős, majd füves puszták jellemzik. a térítő felé eső területeket az elsivatagosodás veszélyezteti.
A szavanna szó indián eredetű, jelentése: minden, ami nem erdős.
A szavanna éghajlat elhelyezkedése
A szavanna éghajlatú zónák a trópusi esőerdők sávja és a trópusi sivatagok közötti területen helyezkednek el. Éppen ezért mindig az egyenlítő és a térítők közötti területeken fordulnak elő.
Szavanna területek megtalálhatóak Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában és kisebb területen Ausztráliában, valamint Közép-Amerikában is. A Száhel övezet, egykor szavanna területei mára elsivatagosodtak.
Íme néhány nagyváros, amelyre a trópusi szavanna éghajlat a jellemző:
- Bangkok, Thaiföld
- Mombasa, Kenya
- Lagos, Nigéria
- Mumbai, India
- Rio de Janeiro, Brazília
- Havanna, Kuba
A szavanna éghajlat évszakai
A szavanna éghajlati övet két évszak jellemzi:
- egy száraz évszak
- egy nedves évszak
A hőmérséklet mindkét évszakban magas. A napi és éves hőingás kicsi, de erősebb, mint a trópusi esőerdők övében.
Miért alakul ki a két évszak?
A legmagasabb napállások idején a talaj felmelegszik és feláramló légáramlások válnak uralkodóvá. A feláramló levegő felhőket hoz létre, amiből zivatarfelhők alakulnak ki, ez biztosítja a csapadékos időszakot. A száraz évszakban a nap az ellentétes térítőnél delel, így ott alakulnak ki felemelkedő légáramlások. Ezek a magasban eltérülnek, majd leáramlanak. A leáramlás felhőoszlatú hatású és emiatt száraz évszak alakul ki.
Amikor a déli félgömb szavannáin csapadékos évszak van akkor az északi félgömb szavannáin száraz évszak. És ez fordítva is igaz.
A szavanna csapadékeloszlása
A szavanna két évszakját a csapadékeloszlása határozza meg.
A csapadék mennyisége azonban igen eltérő a szavanna egyes területein. Míg az egyenlítőhöz közeli területek csapadékban gazdagabbak, addig a térítőkhöz közeli területek csapadékszegények, és már átmenetet képeznek a félsivatagi zónához. Ezeket a területeket elsivatagosodás is veszélyezteti.
A szavannákat négy területi típusra is szokták osztani a csapadék mennyisége alapján
- ahol a száraz és a nedves időszak hossza nagyjából egyenlő
- ahol a nedves évszak hosszabb, legalább 7 hónap
- ahol a száraz évszak legalább 7 hónapos, és a nedves évszak 5 hónapos, vagy rövidebb
- végül az zóna ahol a száraz időszakban is érdemi csapadék esik, de ez már átmenetet képez a trópusi monszun éghajlat felé.
A szavannák növényzete
A szavannák növényzete igazodik a csapadékos időszakok hosszához.
Erdős szavanna
Az egyenlítőhöz közelebb eső területeken a trópusi esőerdőt, lombhullató trópusi erdő váltja fel, majd a fák ritkulnak és ligetessé válnak. Ezeken a területeken még van elegendő csapadék a fás növényzet számára. A fák lombkorona-szintje már alig éri el a 40 métert, és dús aljnövényzet alakul ki a ritkás lombkoronaszintnek köszönhetően.
A szavannák fáinak vaskos, viaszos levelei vannak, így védekeznek a kiszáradástól, gyökérzetük mélyre nyúlik, hogy a lehető legtöbb csapadékvizet fel tudják venni.
Jellemző fajai az akáciafélék és a majomkenyérfák.
Füves szavanna
A térítők felé haladva azonban a fák átadják a helyüket a füves társulásoknak. A fénykedvelő fűfélék akár 2 méter magasra is megnőhetnek, de a szárazabb területeken magasságuk már csak 50 cm. Az uralkodó fűféle a pázsitfű, amelynek levelei az alapjuknál kezdődnek, így jól bírják a legelést, de akár a bozóttüzeket is.
A füves szavannán is előfordulnak bokrok és fák, ám ezek magassága már 20 méter alatti.
Bozóttüzek
A szavannák ökoszisztémájában fontos szerepet játszanak a bozóttüzek. A természetes és kis területre kiterjedő tüzek segítik a szavanna füves pusztáinak megújulását, és az ilyen tüzeket a fák 95%-a túléli. A helyi kis bozot-tüzek megakadályozzák a nagy pusztító tüzek kialakulását is. Ezek fontosságát csak néhány évtizede fedezték fel.
A szavannák állatvilága
A szavannák állatvilágára a rágcsálók és a patás állatok a legjellemzőbbek, amire nagymacska-félék vadásznak. A szavannák közül az afrikai a legfajgazdagabb.
Afrika szavannáin él:
- zsiráf
- csíkos gnú
- -zebra
- mocsári antilop
- afrikai elefánt
- gazella
- csimpánz
- fekete orrszarvú
- oroszlán
- gepárd
- strucc
Ausztrália szavannáin él:
- emu
- koala
- nyugati óriáskenguru
- emu
Szavannák talaja
A szavannák tipikus talaja a laterit, vagy latoszol. A száraz évszakban a fák elhullajtják lombjukat és a füvek elsárgulnak, ami kedvez a szerves anyag képződésnek. Mivel a csapadék mennyisége kevesebb, mint a trópusi esőerdőkben, ezért a szerves anyagok kevésbé mosódnak ki, így a talaj mezőgazdasági művelésre alkalmasabb.
A szárazabb területek felé haladva a szavannák talaját a szélerózió veszélyezteti. A túllegeltetés, vagy a szántóföldi növénytermesztés miatt a talajok kiszáradhatnak és megindulhat az elsivatagosodás.