Az óceáni, vagy hivatalos elnevezése alapján az enyhe tengerparti éghajlat a kontinensek nyugati oldalán helyezkedik el, közepes földrajzi szélességek mentén.
Jellemzője az enyhe, gyakran fagymentes tél és a viszonylag hűvös nyár. A csapadék és az éves hőingás mérsékelt. Legnagyobb területen Európában található meg ez az éghajlati típus.
De lássuk mindezt részletesen!
Az óceáni éghajlat jellemzői
Az óceáni éghajlat a kontinensek nyugati felén alakul ki a tengerparti területeken. Ezeken a vidékeken két tényező érvényesül:
- a nyugati szelek által egész évben szállított enyhe légtömegek
- part menti meleg tengeráramlások hatása
Ez a két elem alakítja ki elsősorban az óceáni éghajlat övet. Néhány további jellemző:
- a térség alapvetően a mérsékeltövi ciklonok hatása alatt áll, ezért is gyakoriak a viharos szelek
- zivatarok ritkán fordulnak elő
- egész évben egyenlete csapadék, kisebb maximum általában ősszel és tél elején jelentkezik
- egyenletes hőmérséklet enyhe telekkel, és mérsékelten meleg nyarakkal
- a kikötők szinte sosem fagynak be
- fagyok előfordulnak, de jelentős tartós hótakaró ritkán
Hőmérséklet jellemzői
Az évi átlagos hőmérséklet jellemzően 5-15 C fok között van. A legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 22 C fok alatt marad, de jellemzően 12-17 C fok körül alakul.
A leghidegebb téli hónap általában 0 C fok felett (ritkán -3 C fok felett) alakul, de inkább 3-10 C fok között van. Jellemző rá, hogy a mediterrán klímával szemben igen ritkák a hőségperiódusok.
A tél a földrajzi szélességhez képest szokatlanul enyhe, ami a meleg tengeráramlásoknak és az enyhe nyugati szeleknek köszönhető.
A téli időszakban olykor előfordulnak hideg, fagyos időszakok, ami annak tudható be, hogy hideg sarkvidéki területekről kontinentális légtömegek törnek be ezekre a területekre. Ennek hátterében a Polar Vortex, azaz a sarkvidéki állandó ciklon meggyengülése áll.
Csapadék jellemzői
Az óceáni éghajlatra az egész évben elegendő csapadék jellemző. A csapadékmaximum általában az őszi/téli időszakban jelentkezik a mérsékeltövi ciklonok aktivitásának köszönhetően, a legszárazabb időszak a tavasz vége, nyár eleje. Az éves csapadékösszeg általában eléri az 1000 mm-t.
Mindennek köszönhetően a folyók vízjárás meglehetősen kiegyenlített.
Mivel a csapadék nyugat felől érkezik ezért az óceáni éghajlaton a csapadék mennyisége keleti irányban csökken.
Ahol a területen jelentősebb hegységek találhatóak, ott a hegységek oldalán csapadékmaximum (2-4000 mm), míg a hegységek keleti oldalán csapadék-minimum jelentkezik. Ez különösen Új-Zéland esetében figyelhető meg.
Az óceáni éghajlat évszakai
Mint más mérsékeltövi éghajlati övben, úgy itt is négy évszakot különböztetünk meg.
A téli időszakban jellemző az erősen felhős időjárás, gyakran párássággal, ködökkel és gyakori esőkkel, ami a gyakori alacsony légnyomásnak tudható be.
A késő tavaszi időszak általában a szárazabb és kevésbé felhős időszak az óceáni éghajlatnál.
A nyár hosszabb és naposabb, mivel ilyenkor a mérsékeltövi ciklonok visszaszorulnak és anticiklonok uralhatják az időjárást időszakosan.
míg az ősz ismét a mérsékeltövi ciklonok növekvő aktivitásának köszönhetően szeles és csapadékos.
Az óceáni éghajlat éghajlati diagramja
Az alábbi ábrán látható London klímadiagramja. Jól látható (kékkel) a csapadék egyenletes eloszlása, és a hőmérséklet szélsőségektől mentes eloszlása. A vancuveri éghajlat diagram-ban már kevésbé egyenletes a csapadékeloszlás, de jobban jelentkezik az őszi és téli csapadékmaximum.
Az óceáni éghajlat területei
Ahogy említettem a legnagyobb területi kiterjedés Európában található, de más földrészeken is előfordul ez az éghajlattípus.
Európában Nagy Britannia, Írország, Franciaország északnyugati fele, a Benelux államok, Dánia és Németország északnyugati negyede. De ide sorolható Spanyolország északi fele és Norvégia délnyugati partszakasza is. Európában a meleg Golf tengeráramlat biztosítja ezeknek a területeknek a szélességi foknál enyhébb időjárást. Klasszikusan óceáni klíma uralkodik Londonban, Brüsszelben, vagy Amszterdamban.
Észak-Amerikában Kanadának a Brit-Columbiai területeinek a partvidéke illetve az USA Washington államának északnyugati csücske. A magas hegységek miatt az óceáni hatás csak közvetlenül a partvidéken érvényesül.
Dél-Amerikában Chile déli partszakaszán van jelen az óceáni klíma.
Ausztráliában, pedig Új-Zéland, valamint Tasmania szigete és Ausztrália déli partvidéke.
Az óceáni éghajlat növényzete, állatvilága és talajtípusai
Az óceán éghajlat növényzete uralkodó növényzete a lombhullató erdők. A fák lehullajtják levelüket, ami a tél és fagy elleni védekezés módja. Tipikus fajok a tölgyek, bükkösök és nyírfák.
A területet az ember igen régóta lakja, ezért az eredeti erdőket ma már sok helyen legelők váltották fel, vagy a fenyérekből álló törpecserjés. A csapadékos időjárásnak köszönhetően gyakoriak a lápos-vizenyős területek is.
A magasabban fekvő óceáni klíma esetében a lombhullató erdőket tűlevelű erdők váltják, ilyen területek a Skandináv-hegység, Új-Zélandon az ottani Alpok, illetve Kanada magasabban fekvő területei.
Talajai
Uralkodó talajtípusa a kilúgozott barna erdőtalaj, de a csapadékosabb területeken ezt már a gyengébb minőségű podzol talajtípus váltja fel. A közetekre alapvetően a mállás hat, a fő felszínformáló erő pedig a folyóvízi erózió.
Állatvilága
Az óceáni éghajlat állatvilága nagyban hasonlít hazánk állatvilágához. A szarvas, őz, vaddisznó.
Mezőgazdaság az óceáni éghajlat alatt
A mezőgazdaság az nedves, és kevésbé napos éghajlathoz alkalmazkodott. Így a búza és árpa a leggyakoribb gabonanövény. A szőlő és a kukorica jellemzően már nem érik be ezeken a területeken.
A növénytermesztésben még fontos szerepet kap a burgonya és a cukorrépa.
Az állattenyésztés fontos szerepet tölt be az óceáni éghajlatú területek mezőgazdaságában, hiszen a csapadékos klíma állandó zöld legelőket biztosít, ami jó feltételeket jelent az állattenyésztés számára. Meghatározó a tejelő szarvasmarhatenyésztés, és egyes területeken a juhtartás.