Az idei év La Nina jelensége helyenként 20 cm-rel emelte meg a Csendes-óceán vízszintjét az északi félgömbön, ez pedig áradásokat okozott a térség több államában.
Mikronéziában, A Salamon-szigeteken, és Pápua Új-Guineában is mezőgazdasági területeket és épületeket öntött el a megemelkedett tengerszint.
A mostani vízszint emelkedés olyan magas, amilyet az éghajlatkutatók 2050-re várnak a globális felmelegedés következményeként. A mostani vízszintemelkedés mögött is három jelenség áll: a La Nina, a természetes szezonális vízszintemelkedés és az éghajlatváltozás.
Az alacsonyan fekvő csendes-óceáni szigetvilág a globális felmelegedés egyik legfőbb vesztese lehet. A mostani magas vízszint, 2050-re teljesen átlagos lehet. A Marshall-szigeteken például a vízszint átlépte a kőből emelt gátakat és az utakat fél méter magas víz borította.
A La Nina
A mostani szokatlanul magas vízszinthez hozzájárult az is hogy az idei évben erős La-Nina jelenség észlelhető a térségben. A La Nina idején az óceán felszínhez közeli vizei magas hőmérsékletűek. A magas hőmérséklet pedig nagyobb térfogattal jár együtt, ami megemeli a tengervíz szintjét.
A La Nina mellett a holdciklus is kedvezőtlen volt, ami további néhány centiméterrel megemelte a vízszintet. Ez természetes jelenség és a Hold ár-apály jelenségéhez köthető, most azonban szerencsétlen módon a két jelenség által előidézett tengerszint emelkedés egymásra rakódott.
Végül a harmadik ok a globális felmelegedés, amely 1901 és 2018 között 20 cm-rel emelte meg már a tengervíz szintjét.
Károk a térségben
A térségben több államban is károkat jeleztek. Kaliforniában hasonló okokból 2016-ban keletkeztek károk.
Pápua Új-Guineában 50 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, a tengervíz iskolákat, temetőket, lakóházakat öntött el.