autóAmint az embereknek, úgy a különféle tárgyaknak is vannak történeteik, amelyek fejlődésüket, szakadatlan tökéletesedésüket tárják elénk. A bennünket körülvevő tárgyak az ember teremtői rátermettségét, haladóképességét, ill. ennek vágyát illusztrálják. A föllendülésben nincsenek szürke történetek, mindez csupán nézőpont kérdése.
A nyári gumi krónikája figyelemfelkeltőbbnek bizonyul, amennyiben a rokonterületek múltjára is vetünk egy pillantást. Bölcsnek mutatkozik az a meglátás, mely szerint nincsenek újdonsült találmányok, hanem mindezek továbbfejlesztett verziói észlelhetőek csupán. Nincs ez másként a nyári gumival sem, egyáltalán a gumiabronccsal.
Első pillantásra azt gondolnánk, hogy az autó, azaz az automobil, melyet egy francia mérnök, nevezetesen Nicolas-Joseph Cugnot először gőzhajtású gépjárműként készített el, újszerű találmány. Valóban az? A ma ismert személygépjármű őse egy sumer vívmány, amely nem más, mint egy kerekekre helyezett szán.
Egyfajta kocsi-előd, melynek forradalmasító mibenléte gördülékenyebbé tette a szállítást, a harcászatban is nagy hasznát vették, a kereskedelem pedig tárt karokkal fogadta e nagyszerű újítást. A nyári-gumiabroncs ma ismert barázdázott, csatornázott futófelületű típusához, az optimális tapadás eléréséig, a speciális abroncsprofilok kifejlesztéséig, hosszú út vezetett. A nyári-gumiabroncs száraz időben használandó.
Milyen gumi kerüljön fel az autónkra?
Ezt teszi lehetővé egy sor olyan tulajdonsága, amelyek minderre alkalmassá teszik, főként a felületi anyag ismérvei, melyek megkülönböztetik a téli gumitól, amelynek anyaga lágyabb, a nyári gumi tömör, masszív anyagához képest. Nehezen téveszthetőek meg, mindazok a személygépkocsi-vezetők, akik jártasak a nyári gumik jelzésekkel ellátott világában. Ezek a szimbólumok megkönnyítik a különféle gumiabroncsok közötti eligazodást.
A betűk, számok ismertetőjegyei az abroncsok méretének, kategóriájának, felépítésének, terhelhetőségének. A körültekintő járműtulajdonos nem veszi félvállról a nyári gumi tárolását sem, hiszen ezzel nem csupán a tárolt anyagot, hanem a pénztárcáját is kíméli. Tudja, hogy a nyári gumikat télen le kell cserélni és mindezeket száraz, hűvös helyen, mindenféle vegyszer társaságától távol szükséges elhelyezni.
Ha nem jól tároltuk a nyárigumit
Nem tesz jót, sőt árt a nyári guminak, ha leszerelt állapotában kenőanyaggal kezelik. A felni nélkül, valamint a felnivel való tárolási alternatívákat szakszerűen betartja. Amikor a nyári gumi használhatatlanná válik a közlekedésben, a megfontolt, környezettudatos gépjármű-tulajdonos figyel arra, hogy a gumihulladék újrahasznosíthatóvá válhasson, hiszen tudatában van annak, hogy a gumiabroncsgyártás nagymértékben megterheli a környezetet a maga energiaigényes előállítási folyamatával, nem beszélve a levegőbe és a vízbe kerülő szennyező anyagokról, a gumi nem-biodegradálható mivoltáról.
A gumiipar története sokat köszönhet a szerencsés „véletleneknek”. Elegendő ehhez, ha csupán a XIX. század eleji Dunlopra gondolunk, aki fia triciklijére, hogy az vaskerekeivel ne tegyen kárt a gyepben, gumislagot szerelt a kerekekre. Ezzel elindult az ihlet-áradat és az innovációk sorozata, mely elvezetett a mai radiál szerkezetű gumiabroncsig.
Ám mindez korántsem tekinthető befejezett műveletnek, hiszen az ember tudja, hogy nincs tökéletes végtermék, mindig van korszerűsítési kívánalom, és tett egyaránt.