Miért előnyös?
Dísznövénytermesztők közül, ki ne tudná felsorolni a hagyományos dísznövény-tartásnak azokat a hátrányait, amelyet a tápanyagtartalom idővel történő csökkenése, a föld szerkezetének és tápanyagtartalmának romlása és ezáltal persze a talajszerkezet víztartó képességének csökkenése jelent. Kevesen tudják, hogy a magyarországi hidrokultúrás növénytermesztés csaknem 35-40 %-át a talajnélküli dísznövénytermesztés teszi ki, amely – jóllehet a technológia fejlesztése területén mindenekelőtt Belgiumban értek el figyelemreméltó sikereket – azért is előnyös, mert azon túlmenően, hogy egységes termés állítható elő, szinte teljesen kizárható a talajfertőzés, a káros anyagok felhalmozódása, de a vízfelhasználás csökkentésével párhuzamosan a növények a tápelemeket is hatékonyabban vehetik fel. A témakörrel foglakozó szakirodalom szerint ugyanakkor a technológiának köszönhetően a növények vegetatív és generatív fejlődése nemcsak jobban szabályozható, de a korábbinál jobb- és magasabb minőségű termés is elérhető. Megállapították, hogy a kőgyapot helyett poliuretán hab (PU) alkalmazásával a gyökerek levegőellátása könnyebben biztosítható, amely különösen fontos lehet magas (30 Celsius vagy annál magasabb) hőmérsékleten. A poliuretán szivacs laza szerkezetének és jó gyökérrögzítő tulajdonságának köszönhetően garantálni tudja a dugványok gyors begyökeresedését, kiváló feltételeket biztosítva a cserepes virágok, a vágott virágok és a legkülönbözőbb dísznövények hidrokultúrában történő ültetési közeg gyanánt alkalmazott felhasználására, olvashatjuk a babylon-grow.eu webshop honlapján, ahol minden szükséges kelléket megvásárolhatunk.
Milyen dísznövényeknél alkalmazhatjuk?
Természetesen a hidrokultúrás dísznövénytermesztésre nem alkalmas az összes dísznövény-fajta, annak ellenére, hogy a szakemberek szerint a növények csaknem 90 %-a kimondottan kedveli hidrokultúrás közeget. A technológia gyakorlati alkalmazását érdemes olyan fajokkal kezdenünk, amelyeknek általában a levágott hajtásai vízben jól gyökeresednek, illetve amelyek eredeti élőhelyükön is hasonló körülmények között élnek. A hidrokultúrás dísznövénytermesztést a vágott virágok közül elsősorban a krizantém, a rózsa, a gerbera, a szegfű és a vágott zöld növények esetében alkalmazhatjuk, ám az eljárás a mikulásvirág, a muskátli és a korallvirág termesztésénél is kiválóan megfelel.
A vágott virágoktól a mikulásvirág hidrokultúrás termesztéséig
Általánosságban elmondható, hogy a jól szabályozott és időzített termesztéssel optimális feltételek biztosíthatóak a vágott virágok hidrokultúrás termesztésénél. A termesztési technológia a vágott virágok talaj nélküli termesztésénél nemcsak tápanyag- és víztakarékos, de magasabb terméshozam és persze jobb minőség is produkálható. Nem utolsó szempont, hogy a technológiának köszönhető kedvező tápanyagellátásból adódóan csaknem 25-30%-al növekszik a vágott virágok „vázatartóssága”. A kála hidrokultúrás termesztésénél környezetvédelmi szempontból is megállják helyüket a poliuretán szivacs fentebb már rögzített tulajdonságai, ám egyes termesztők szerint a növények kielégítő fejlődése, valamint az átlagosnál kissé magasabb virághozam szempontjából érdemes talajfűtés, vagy vegetációs fűtés biztosítása a termesztő-berendezésben. Azt persze külön már részleteznünk sem kell, hogy a rózsa korai termesztésének intenzív módja a hidrokultúrában történő termesztés, és a rózsafajták többségénél a vázatartósság meghaladja a két hetet időintervallumot. A mikulásvirág hidrokultúrás termesztésénél kiválóan alkalmazhatóak ültetési közegként a vágott virág termesztésben már felhasznált – aprított és természetesen fertőtlenített – poliuretán- éter szivacsból álló termesztő tábla darabok.