A mediterrán éghajlat, vagy másik nevén a száraz nyarú szubtrópusi éghajlat jellemzője fő jellemzője a meleg, és csapadékban igen száraz nyár, és az enyhe, olykor fagymentes, de csapadékosabb téli időszak.
A mediterrán éghajlat nevét arról a területről kapta, hol legnagyobb kiterjedésben figyelhető meg ez az éghajlati jelleg. A Mediterráneum, avagy a Földközi-tenger vidéke a mediterrán éghajlat névadó térsége. De ezen kívül a Föld más területein is előfordul ez az éghajlat a 30-45 földrajzi szélességek között.
De lássuk először mi jellemzi a mediterrán éghajlatot!
A mediterrán éghajlat jellemzői és évszakai
A mediterrán éghajlat jellemzője, hogy azt mind a trópusi, mind a sarkvidéki légtömegek befolyásolják.
Négy évszakot különítünk el, ezek közül a tél és a nyár meghatározó, a tavasz és az ősz rövid:
Évszakok:
- tavasz (rövid)
- nyár (forró és száraz)
- ősz (rövid)
- tél (enyhe és csapadékos)
Nyári évszak időjárása
A nyári időszakban a szubtrópusi anticiklonok a nap látszólagos mozgásának megfelelően a pórusok irányába mozdulnak el, ennek hatására ebben a térségben a leszálló, felhőoszlató légmozgások lesznek a meghatározók. A térséget a passzátszelek leszálló ága uralja.
Mindennek hatására a nyár nagy részében kevés a felhő, sok a napsütés, és kevés a csapadék is, egyes mediterrán éghajlatok alatt a nyár egyes hónapjai akár teljesen csapadékmentesek is lehetnek.
A legmelegebb nyári hónap minimum hőmérséklete 22 C fok, de jellemzően ennél lényegesen magasabb havi hőmérsékletek is mérnek.
A Köppen féle osztályozás alapján megkülönböztetünk:
– forró nyarú
– meleg nyarú
– hideg nyarú
mediterrán éghajlatú térségeket.
A forró nyarú mediterrán térségekben a nyári hónapok középhőmérséklete 27-31 C fok körül alakul. Ebbe a térségbe tartozik, például Spanyolországban Sevilla, vagy az USÁ-ban Los Angeles, és Ausztráliában Perth.
A meleg nyarú mediterrán éghajlat 25-27 C fokos átlaghőmérsékletű nyarakkal bír, ide tartozik például Portugália jelentős része, vagy Dél-Afrikában Fokváros.
A hűvös nyarú mediterrán klíma 18-22 C fokos nyarakkal rendelkezik, de egyes helyeken ennél is hűvösebb lehet az egyes nyári hónapok átlaghőmérséklete.
Téli évszak jellemzői
A téli évszakban a szubtrópusi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítő irányába és a térség a nyugati szelek irányítása alá kerül. Ennek megfelelően az időjárás csapadékosabbra fordul, és a térséget sarkvidéki légtömegek is elérhetik.
A téli hónapok átlaghőmérséklete ennek ellenére általában meghaladja a 4 C fokot.
Csapadékeloszlás a mediterrán éghajlat alatt
Ahogy a fentiekből is látszik a csapadékeloszlás meglehetősen szélsőséges a mediterrán éghajlaton.
A tél kifejezetten csapadékos, míg a nyár száraz, olykor csapadékmentes.
Jellemzője, hogy legalább három hónapban a csapadékösszeg 20 mm alatt marad (nyáron), de legalább három hónapban meghaladja a 60 mm-et (jellemzően a téli hónapokban).
A mediterrán éghajlat földrajzi eloszlása
Ahogy említettem a mediterrán éghajlat legnagyobb területen a Földközi-tenger medencéjében található meg. A Földközi -tenger európai, afrikai és kis-ázsiai vidékére is ez az éghajlat a jellemző.
Ezen túl a Fekete-tenger déli partján, sőt a Kaszpi-tenger déli partvidékén is mediterrán klíma uralkodik.
Európán mellett Dél-Afrikában a Fokföldön, Amerikában Kaliforniában, valamint Chile középső vidékein, illetve Ausztrália déli és délnyugati partvidékén is mediterrán éghajlat uralkodik.
Ahogy a fenti felsorolásból is jól látszik ez az éghajlat jelleg a kontinensek nyugati felé érvényesül. Ugyan ezen földrajzi szélességeken, de a kontinensek keleti partvidékén már a monszuntevékenység a meghatározó.
Még egy földrajz jellegzetességet érdemes kiemelni. Azokon a területeken, ahol hideg tengeráramlás halad el a partvidékeknél a mediterrán nyár hűvössé válik. Ide tartozik Kalifornia, Chile és Fokföld is. ezeken a területeken a nyár kevésbé meleg, és a téli-nyári hőingás is kiegyenlítettebb.
A mediterrán éghajlat növényzete
Őshonos keménylombú növényzet
A mediterrán éghajlat őshonos növényzete az örökzöld növényekből álló keménylombú erdő. Az aljnövényzetek is örökzöld növényekből álltak egykor.
Az őshonos növényzet jellemzője, hogy igyekezett a meleg, száraz nyarú éghajlathoz alkalmazkodni. A növények leveleinek felső része fényes, hogy minél nagyobb arányban verje vissza a napsugárzást.
Ellenben a hátsó fele szőrös, ami a párolgást igyekezett csökkenteni.
A keménylombú elnevezés pedig onnan ered, hogy a levelek igen sok szilárdító szövetet tartalmaznak, amely a levélfonnyadás ellen védett a meleg nyarakon.
A térségek azonban már régóta nagy népességet tartanak el és emiatt az egykori őshonos növényzetet az emberek kiírtották és másodlagos növényzet alakult ki. Az őshonos keménylombú erdők már csak igen kis foltokban maradtak fenn.
Másodlagos növényzet
A kiirtott erdők helyéről az eső elhordta a talajt, és a nem művelt területeken szúrós, örökzöld bozót alakult ki. Ezt olaszul macchiának, franciául maquis-nak hívják; Kaliforniában chaparral a neve. A szárazabb vidékeken térdmagasságúra letörpült bozótot a Kelet-Mediterráneumban friganának, a Nyugat-Mediterráneumban garrigue-nek nevezik.
Ismertebb fajok
A keménylombú erdők mellet a mediterrán térségekben kisebb foltokban természetes módon előfordulnak tűlevelű melegkedvelő erdők is, de ezek zöme is kiírtásra került. Legismertebb fajták a cédrusok, például a libanoni cédrus.
A lombhulladó fák közül érdemes kiemelni a szelídgesztenyét, amely hazánkban is előfordul a délnyugati területeken.
A paratölgy ma is fontos ipari nyersanyag, fontos termőterülete Portugália. Kérge igen puha és vastag, lakberendezésben és a borászatban is használják.
A félcserjék közül a rozmaring, a levendula és a kakukkfű a legismertebbek, amelyeket magas illóolaj tartalmuk miatt is termesztenek.
Ismertebb félcserjék még a leander, ami nálunk dísznövény és a nemesbabér.
A növényzet az egyes mediterrán térségenként is változik.
Földközi-tenger: magyaltölgy, nyugati tölgy, paratölgy, szelídgesztenye,
mirtusz, levendula, jázmin, pisztáciák, mandulafenyő, pínea, ciprus, olajfa, atlaszcédrus, libanoni cédrus
Észak-Amerika: különböző tölgyek, mamutfenyő
Ausztrália: eukaliptusz
Fokföld: frézia, muskátli, aszparágusz
A mediterrán éghajlat termesztett növényei és mezőgazdasága
A földközi-térség meghatározó növénye az olajfa. E mellett a citrusfélék a citrom, a narancs, mandarin és grapefruit is elterjedt, különösen a fagytól kevésbé veszélyeztetett partvidéki területeken. Ez utóbbiak azonban legalább 800 mm csapadékot, vagy ami gyakoribb: öntözést igényelnek.
Sok korai zöldséget is termelnek a térségben, ami gyakran az északibb országok piacain kerül árusításra.
A fentiek mellett a (bor)szőlőtermesztés is meghatározó a mediterrán térségek mezőgazdaságában.
A mediterrán éghajlat állatvilága
A mediterrán éghajlatú területek állatvilágára az átmeneti jelleg jellemző. Előfordulnak itt az poláris területek állatai, így a szarvas, őz, vaddisznó.
A mediterrán térségre jellemző a muflon, ami egy vadkecskeféle, a zergefékék és vadjuhok.
A hüllők közül a görög teknős és a közönséges kaméleon és a gekkók a legismertebb fajok.
A madárvilágból a kékszarka, seregély, kormos hantmadár, poszátafélék emelhetőek ki. Igen sok, a mérsékeltövből költöző madár itt telel át.
A mediterrán éghajlat Magyarországon
Magyarországon a kontinentális, az óceáni és a mediterrán éghajlat övek határterületén helyezkedik el. A mediterrán jelleg leginkább a délnyugati területek őszi, másodlagos csapadékmaximumában mutatható ki.
Egyes kutatások szerint az éghajlatváltozás erősebbé válásának hatására erősödhet hazánk éghajlatának mediterrán jellege.